Kisgyermek korom óta különös vonzalmat éreztem az építészet, elsősorban a belső terek iránt. Bár a pályaválasztás időszakában egy másik szakterület irányába mentem el, azonban az élet kacskaringós útján visszataláltam oda, ahol az első szakmámban is oly fontos empátiát, beleélő- és problémamegoldó készséget alkalmazni tudom, kiegészítve szakmai tudással, esztétikai érzékkel és élettapasztalattal.

Tanulmányaimnak és munkámnak köszönhetően abban a szerencsében volt részem, hogy megismerhettem a távolkeleti, ázsiai, az észak amerikai és persze az európai lakáskultúrát is. Utazásaim során nyitott szemmel járva elraktároztam az adott ország, térség kulturális, esztétikai sajátosságait, és ezeket az ismereteket Megbízóim rendelkezésére bocsájtom enteriőr tervezéseim során.

A lakberendezést nem munkának tekintem, hanem életformának. Életem minden részében hangsúlyos szerepet kap, például amikor megiszom egy kávét egy cukrászdában, vagy tárgyalni megyek egy irodába, vagy szakmai kiállításon vagyok. Benyomások érnek, anyagokkal érintkezem, új technológiákat ismerek meg. A lakberendezés egy befogadó magatartásforma. A műszaki és ergonomikus szempontokon túl figyelembe kell venni a Megrendelő életvitelét, elvárásait, igényeit, és összehangolni az anyagi lehetőségeivel.

Gyakorló háziasszonyként, családanyaként, középvezetői tapasztalattal olyan ismeretekre és gyakorlatra tettem szert, amely nagyban megkönnyíti, és segíti nem csak az otthonok praktikus, ergonomikus kialakítását, de a közületek – irodák, kereskedelmi, és szolgáltatóegységek - tervezését is.